Vagyis egyszarvú. Nem tudom, hivatalosan van-e szárnya, van, ahol szárnnyal ábrázoják és van, ahol anélkül. De azt gondolom, az eredeti nem tud repülni. Óriási ...

Tegnap kérdezték, hogyan szerkesztem az írásaimat. Miként rendezem az időbeliségét. Szerkesztem? Én?  Döbbentem meg. Nem rendezek én semmit, sehova. Azt írom, ami ...

Nem számolni, hanem ünnepelni kell. Mondta a nagynéném az ötvenhatodik szülinapján, és ha valakinek, hát neki lehet hinni ezügyben. Miért? Azért, mert ő teljesen ...

Egy pár zokni. Ahogy öregszem, egyre jobban örülök, ha ajándékba zoknit kapok. Legutóbb az öcsémtől kaptam, egy pár rózsaszín zokni, semmi különös. A ...

Szeretek önkéntes idegenvezetőt játszani, bár, nyilván nem azokat az aspektusait mutatom meg a magyar történelemnek, amit amúgy az idegenvezetők szoktak. Az elmúlt ...

Nehezen kapcsolom ki a szociológust magamban. A túlképzett társadalomtudós a fejemben rögtön mindent meg akar magyarázni, ennek néha engedek, néha nem. Ma kimondottan ...

Komoly problémát okoz a tájékozódás. Merre van jobbra és balra – életem legkínosabb kérdése. Amikor öt éves voltam, balettórára jártam. Az oktató, Lajos ...

Kezdetét veszi a száraz november, én meg a szárazság mellett tettem pluszban egy fogadalmat: minden nap írok valamit. Különösen nehéz ez nekem, hiszen az eddigi ...

Dimitrisz tetőteraszáról az egész várost belátni. A terasz nyugatra néz, a Trigoniou torony felett egyenesen az Égei-tengerre és Szalonikire. Lehet látni a Chalkidikire ...

Megérkeztem, ahová akartam. Idefelé tartok két hónapja. Elfáradtam. Fizikálisan is, mentálisan is. Ma reggel arra ébredtem, hogy Zeusz dühöng; annyira másképp ...