Amúgy is nehezen ment, nem volt jó bejegyzés. Rémesen zavaros fejtegetés arról, hogyan állnak össze a részek egésszé, mi a tovább oszthatalan rész, benne volt Örkény István is, meg valamit a prímszámokról hadováltam. A címe Miniatűr volt. Mármint az volt a címe, hogy Miniatűr. Utánanéztem a…

Szeretnék világgá menni. Mármint, nem képletesen, hanem tényleg. Egész nap jegyeket keresgélek, térképet nézegetek, keresőt keresek, ilyesmi. Tervezek. Vagyis álmodozom. Próbálom azt is megtervezni, hogyan tervezzek, mert kicsit sok a buktató az elképzeléseimben. Vegyük őket sorra. Szóval, próbálok…

Vagyis egyszarvú. Nem tudom, hivatalosan van-e szárnya, van, ahol szárnnyal ábrázoják és van, ahol anélkül. De azt gondolom, az eredeti nem tud repülni. Óriási erőfeszítéseket teszek, hogy összehasonlító elemzésnek vessem alá a pegazust és az unikornist, mert mintha kisebb zavar lenne a mágikus…

Tegnap kérdezték, hogyan szerkesztem az írásaimat. Miként rendezem az időbeliségét. Szerkesztem? Én?  Döbbentem meg. Nem rendezek én semmit, sehova. Azt írom, ami foglalkoztat, variációk egy témára. Gondolok valamire és leírok mindent, ami eszembejut róla. Úgy, valamilyen sorrendben. Ha van…

Nem számolni, hanem ünnepelni kell. Mondta a nagynéném az ötvenhatodik szülinapján, és ha valakinek, hát neki lehet hinni ezügyben. Miért? Azért, mert ő teljesen kortalan. Az évek telnek és múlnak, mi meg bölcsebbek leszünk; és gyarapodik mindaz, amire vissza tudunk emlékezni. De mennyi…

Egy pár zokni. Ahogy öregszem, egyre jobban örülök, ha ajándékba zoknit kapok. Legutóbb az öcsémtől kaptam, egy pár rózsaszín zokni, semmi különös. A csomagolásán, vagyis azon a papírdarabon, amit teljesen indokolatlanul tesznek minden pár zoknira, hogy összefogja a két darabot, az áll: az én…

Szeretek önkéntes idegenvezetőt játszani, bár, nyilván nem azokat az aspektusait mutatom meg a magyar történelemnek, amit amúgy az idegenvezetők szoktak. Az elmúlt években számtalanszor vezettem körbe a Kossuth téren külföldi barátaimat. Akik először járnak itt, még bedőlnek nekem. Megmutatom nekik…

Nehezen kapcsolom ki a szociológust magamban. A túlképzett társadalomtudós a fejemben rögtön mindent meg akar magyarázni, ennek néha engedek, néha nem. Ma kimondottan tudálékos hangulatában van, és mintha bal lábbal kelt volna, így engedtem neki, hogy témát válasszon, és néha beleokoskodjon abba,…

Komoly problémát okoz a tájékozódás. Merre van jobbra és balra – életem legkínosabb kérdése. Amikor öt éves voltam, balettórára jártam. Az oktató, Lajos bácsi, mindig dohányzott óra közben. Az iskolában, a tornateremben. Ma ez elképzelhetetlen. Szerettem az órákat, és Lajos bácsit is, annak…

Kezdetét veszi a száraz november, én meg a szárazság mellett tettem pluszban egy fogadalmat: minden nap írok valamit. Különösen nehéz ez nekem, hiszen az eddigi blogbejegyzések egyáltalán nem tervszerűen készültek. Egyszerűen csak jött a pont, amikor azt éreztem, igen, készen van, a fejemben van,…