Valahonnan valahova
2018. november 09. írta: mirkofiam

Valahonnan valahova

Minden napra egy sztori, kilencedik

Szeretnék világgá menni. Mármint, nem képletesen, hanem tényleg. Egész nap jegyeket keresgélek, térképet nézegetek, keresőt keresek, ilyesmi. Tervezek. Vagyis álmodozom. Próbálom azt is megtervezni, hogyan tervezzek, mert kicsit sok a buktató az elképzeléseimben. Vegyük őket sorra.

Szóval, próbálok keresőt keresni, ami furán hangzik, de az a helyzet, hogyha az ember nem tudja, hová is megy, akkor a momondo és társai nem segítenek túl sokat. Találtam egy olyan oldalt, ami elfogadta, hogy én szeretnék elrepülni - akárhová. Elég lazán kezeli az érkezési és indulási repteret, nekem ez így pont jó. Nagyon liberális szemléletű, viszont még ő is hibaüzenetet küldött, arra ösztönözve, próbáljam kicsit szűkíteni a keresési feltételeket. Mert nem annyira érti, mit értek az alatt, hogy szeretnék elrepülni akárhonnan bárhová – valamennyi időre. Próbáltam kicselezni azzal, hogy indulásnak beállítottam az összes nagyobb európai repteret, célállomásnak pedig azt, hogy bárhová, csak olcsón, de továbbra sem mondta meg, mi az én álom úti célom.  Attól tartok, egyszercsak felugrik egy pop-up ablak, amin egy szekrény ajtó lesz, azzal a rendszerüzenettel, hogy rakjál rendet Szerintem te Narniába akarsz menni.

Mauritius egészen szimpatikus kezdőpontnak tűnt, mert valahonnan el lehet oda repülni, nem drágáért. Fellelkesültem, aztán szóltak, hogy facsiga, az az óceán közepén van, onnan hová mész tovább? Nézegettem a térképet, valóban, nincs túl közel semmi, bár Ausztráliától voltaképp csak egy lépés. Igaz, kicsit nagy lépés. Rossz vagyok földrajzból, na.

Szóval, kellene nekem egy kereső, ami megszán engem, és azt mondja: figyi, itt egy jegy, ezzel ki tudsz repülni Európából, ingyen odaadom, csak hagyjál már békén a hülyeségeiddel. Ha valaki ismer ilyen keresőt, szóljon! Még a térképre is ráböktem vakon, hogy na jó, oda megyek ahova az ujjam mutat, de az eredmény Kazahsztán és Mongólia határa lett. Oda vízum kell, ami macera, meg egyébként is, az majdnem otthon van nekem, az ember meg nem megy világgá - haza.

Apropó, vízum. A következő buktató ez. Bújom a konzuli szolgálati oldalakat, hová milyen vízum kell. Mert az egy dolog, hogy én elindulok, és hirtelen kedvem lesz mondjuk Kína felé kanyarodni, de nem fognak beengedni vízum nélkül. Így bármennyire is fáj, de egy hozzávetőleges útvonalat össze kéne rakni. Néha jó dolog hirtelen ötletektől vezérelve csinálni dolgokat, de azért nem úgy, mintha nem lenne holnap.

Pakolás. Már az európai körutamnál is elszúrtam a dolgot, nem kicsit, hanem nagyon. Voltak holmik, amik nagyon hiányoztak az út során, meg olyanok, amiket teljesen feleslegesen raktam be, és cipeltem végig a kontinensen. Mielőtt útnak indultam, megnéztem minden létező backpacker videót, amit abban a témában találni, hogyan pakoljunk össze két hónapra, de igazán hasznosat nem találtam. Talán csinálok egyet. Elmondom, hogyan ne csináljátok.

Amit nagyon elszúrtam: az útvonalat. Innentől már a pakolást sem csinálhattam igazán jól. Északról haladtam délre, a leghidegebb helyen éjszaka 0 fok közelében volt a hőmérséklet, a legmelegebb helyen pedig 40 fok felett, nappal. Kábé tudtam, hogy mire számíthatok, volt a fejemben egy hozzávetőleges útvonal, tudtam, hogy igen kicsi eséllyel kerülök az Antarktiszra vagy a Szaharába. Viszont nem vettem figyelembe, hogy a nyár Finnországban és a nyár Toszkánában távolról sem hasonlít egymásra. Összeállítottam a listát, mi kell, azt gondoltam, jó lesz. Fehérnemű, nadrág, póló, pulcsi, rövidnadrág, hosszú szoknya, hátha valami konzervatívabb helyre kerülök (nem kerültem) egy csini ruha, szandál, papucs, sportcipő.

Azt javasolták, tegyek be 2-3 rövidnadrágot, egymástól eltérőeket. Végül is, az egyik fekete volt, a másik kék, tehát eltértek egymástól. Viszont a fazonjuk ugyanaz volt; útközben kezdtem el kapisgálni, hogy lehet, funkcióban, anyagban, hosszban, és nem színben eltérőt kellett volna választani. Szóval, ha valamit biztos, hogy jobban át kell majd gondolnom, akkor az a pakolás. Hogy mi az, ami egyáltalán nem volt nálam? Lényegtelen apróságok maradtak itthon, illetve a vízálló cuccok. Nem volt vészes, csak abban a pillanatban, hogy eleredt az eső, sehova nem tudtam menni.

A következő pont a nyelv. Teljesen jól elboldogulok a magyaron kívül három másik nyelven, kár, hogy ebből egyik sem újlatin. Persze, világnyelv az angol, bizonyos helyeken viszont sokkal könnyebb spanyolul. Melyek tehát azok az országok, ahol nem fogok boldogulni az angol-orosz-némettel? Azokat ki kéne húzni a listáról? Akkor egész Dél-Amerika sztornó? Nem mondom, kérdezem. Mennyi idő alatt lehet megtanulni spanyolul?

Érdekes, hogyan alakultak át az utazási szokásaim az elmúlt években. Tíz éve elutazni Szentpétervárra, az számomra maga volt a kaland, átkelek fél Európán, lemegyek a térképről, de menő. Mostanra Pétervár nem utazás, hanem hazatérés. Ennek a nyárnak az  elején úgy éreztem, az, hogy bejárom a Finnország-Spanyolország-Görögország háromszöget, világjáróvá tesz. Most úgy vagyok vele, hogy elrepülök Európán belül bárhova, hogy onnan utazzak tovább. Egész Európa otthon lett. Előszoba.

Mindeközben három ígéretem is van, hogy meglátogatom a barátaimat. El kéne mennem Isaszegre, Nagymarosra és Szombathelyre. És mit gondoltok, mi volt az első dolog, ami eszembe jutott? Az, hogy jaj, ezek de messze vannak.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dosvidaniyaanna.blog.hu/api/trackback/id/tr7814362285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mirkofiam 2018.11.17. 10:15:18

@Publikus Team: ott mi van? Arra pont nem gondoltam menni, de ha már így felhoztad... :D

Publikus Team · https://utazaseuropaba.hu 2018.11.17. 21:17:33

Indiai-óceán + Sárkányfa + kalózok
süti beállítások módosítása