És ebből most megpróbálok blogbejegyzést kerekíteni. Nem tudom még, hogy lesz, de fussunk neki. Vegyük sorba, ami történik most. Élőben közvetítem a mai estémet 21:47-től.

Álmos vagyok.

A gép előtt ülök. Nemrég értem haza, felelőtlennek tartom magam, de a lényeg, hogy hazaértem és még van időm. Tehát, ülök a gép előtt, a legrosszabb, hogy nehéz fókuszálni. Meredek a monitorra, most élesen látok, igen, most összefolynak a betűk. Azon gondolkodom, szemüveg kéne. Ezen elmélázom, jól állna nekem a szemüveg, csak olyan fazon kéne, ami eltakarja a szemeim alatti karikákat. Amik nem azért vannak ott, mert álmos vagyok. Akkor is ott vannak, amikor nem vagyok az. Születésem óta ott vannak, tehát vagy születésem óta álmos vagyok, vagy egyszerűen csak ilyen a fejformám. Mindig álmosnak nézek ki.

Elkalandoztam, ott tartottam, hogy szemüveg kéne. Van olyan szemüveg, ami arra való, hogy ne folyjanak össze a betűk a monitoron? Lehet, inkább a betűknek kéne valami, ami szilárd halmazállapoton tartja őket? Tegyem hidegre a monitort? Akkor nem cseppfolyósodnának el, tehát összefolyni sem tudnának.

Álmos vagyok.

Szüntessük meg az állapotot. Milyen lehetőségek vannak? Olvastam valahol, hogy a külső megjelenésünk hathat arra, ahogy érezzük magunkat. Tehát, úgy kellene kinéznem, mint aki friss. Hogyan érhetem ezt el? Smink! Ez kell nekem most. Ez kéne. Nemrég láttam egy videót a Youtibeon. Egy lány magára kent valami zöld izét, ahhoz hozzámázolt valami rózsaszín hogyishívjákot, aztán mindezt befedte valamivel, ami pont olyan színű, mint a bőre. Erre ment még egy réteg valami, aminek ugyan kicsit más volt az állaga, mint az előzőnek és másmilyen ecsettel kente fel, de az is ugyanolyan színű volt, mint a bőre. Aztán valamit mutogatott egy palettán, a szemére is festett sokmindent, végül lefújta magát valami sprével, és úgy nézett ki, mint aki nem álmos. Mondjuk aligha venné dicséretnek, ha azt mondanám ez a rengeteg képzőművészkedés arra volt jó, hogy nem néz ki álmosnak.

Álmos vagyok.

Ihatnék még egy kávét, bár az előbb ittam két kólát meg egy zöld teát, attól tartok, van az a pont, ami után már a koffein sem segít. De lehet, a kávé meg a smink együtt már használna. Azt is olvastam valahol, hogy a mozgás felfrissít. Akkor közben jógázni is lehetne, vagy elmegyek futni egy kört a ház körül. Sminkben, kávéval. Attól felfrissülök. Hideg van kint, attól még frissebb leszek, olyan friss, mint egy csokor kapor.

Álmos vagyok.

Már fél tizenegy, holnap korán kelek, fesztiválra megyek, ott is frissnek kéne lenni. Előadásokat fogok hallgatni, amik tényleg érdekelnek, jó lenne, ha fogna az agyam. Szóval majd oda is sminkelek, magamra kenem a zöld meg rózsaszín valamit, kávézom és futok előtte. Valahol azt is olvastam, hogy a káposzta jó hatással van a memóriára, és javítja a felfogóképességet, mert van benne valami vitamin, szóval viszek magammal káposztalevelet is a kávé mellé.  És friss leszek, mint egy csokor kapor.

Túl sokat olvasok az interneten. Mindig arra számítok, hogy most kerekedik valami letisztult írás. Kitalálok egy témát, és leírom, logikusan érvelve, elmagyarázva a dolgokat. Ehelyett létrejön valami zavaros káosz, káposztalevéllel, kaporral, meg jó isten sem tudja, hogy hívják kozmetikumokkal.

Mirkófiam logikája összefoglalva: hogy friss legyen, magára ken hat réteg vakolatot, közben fut, kávézik, zuhanyzik, káposztalevelet rág és elolvas az interneten minden hülyeséget a témában. Eközben, mintegy mellékesen diagnosztizál pár halálos betegséget is saját magán, aminek a kóros fáradtság az első tünete.

Ahelyett, hogy Mirkófiam fogná magát, és elmenne aludni. Mielőtt még több zöldséget összehordana itt.