Repülni még mindig szeretek, (sőt, imádok, sőt!! miért nem lettem pilóta, vagy legalább stewardess ??) és még mindig nem tettem le arról, hogy egy nap repülős gasztroblogot indítok (a.k.a szendvicsösszehasonlítás) , egyelőre töretlenül a Lufthansa vezet, bár az aeroflotos szendvicsek sem voltak rosszak. Moszkvában ültem, sokat. Éjszaka volt, mikor megérkeztünk, és végignéztem a napfelkeltét a terminálról, mindeközben Tom Hanksnek éreztem magam.
Amikor leszálltunk, először kerestem a repülőteret. Aztán rájöttem, hogy a terminál az a kis házikócska,aztán arra is, hogy ez így legalább gyorsabb, tíz lépéssel kijutok, nem kell hosszasan bolyongani.
A kollégium. Először sokk volt. Eszembe jutott az a sok-sok, interneten bolyongó, meanwhile in Russia fotó..szőnyegek, szőnyegek mindenhol, wc az egyy kb 10 emberre, fürdő szintén. Nem olyan vészes ez, csak öreg vagyok én már ehhez :D Egy darabig úgy voltam vele, hogy hát én itt nem maradok, de aztán kialudtam magam.
A városból eddig nem sokat láttam, a tegnapi nap nagy részét átaludtam. Este elmentünk enni a fodagóbizottságommal (azaz két tanárral az egyetemről) egy ukrán-orosz étterembe. Minden, MINDEN kedvenc ételem rendelhető volt, amiktől magyarorsszágon oly nagy megfosztottságban élek, úgyhogy össze is rendeltem egy olyan mixet, amire kerek szemeket meresztettek, hogy ezt biztos, hogy egyben akarom-e megenni, mindet. Amúgy nagyon kedvesek voltak, szóba került sok minden, egyikük történész, másikuk politológus, volt miről beszélni. Mondtam pl, hogy március 15-e magyar nemzeti ünnep, kérdezték, mit ünneplünk. Mondom mit, hát azt, hogy elvesztettük a szabadságharcot és ezenkívül van még október 23. És akkor mit ünnepelnek? Hát...mit mondjak :D
A kollégium egy további plusz pontja, hogy iszonyat cukik a szinten lakók. Mind külföldiek, úgyhogy mindeféle akcentussal hallom az orosz nyelvet, micsoda plusz szolgáltatás! Nulla perce ismertük egymást egy kisebb társasággal, és már meghívtak pelmenyit enni. Vannak franciák, osztrákok, egy brit lány, meg egy japán srác. A többiekkel még nem találkoztam, lévén, hogy hétvége van, sokan kirándulni vannak. Mekkora hülyeség a részemről, hogy nem hoztam egy üveg valami magyaros piát, pálinkát, vagy unicumot, vagy legalább egy üveg bort, pedig anyukám mondta, hogy tegyek be..... Itt és most ígérem, ezentúl hallgatni fogok anyukámra.

Ps.: sok a cica és a kutya a városban. Tegnap egészen meghatódtam, egy kisebb csapat kutyus hazáig kísért, amikor megérkeztem a kollégium ajtajához, leültek, és csillogó szemekkel néztek rám. Egészen elérzékenyültem, aztán már a szobámban konstatáltam, hogy ez az enthuziazmus valószínűleg a táskámban megbúvó rántotthúsos szendvicsnek szólt.

Pps.: nem tudom, hova tegyem az otthonról hozott csabai kolbászomat, MINDENNEK kolbász szaga van, nem akarom az elvtársakat azzal terrorizálni, hogy a hűtőt elárasztom a magyar gasztronómia eme csúcstermékének zamatával.