Valószínűleg mindenkinek feltűnt, hogy kicsit mintha (haha, nagyon) hanyagolnám a dosvidaniya blogot, ugyanakkor ma, éppen ma van egy apropója annak, hogy írnom kell.

A blogot azért hoztam létre, hogy megírjak mindent, ami történik velem Krasznodárban, mégis valahogy egy pont után már nem tudtam írni, mert nem tudtam, hogyan. Nem akartam, hogy Lara Croft naplója átmenjen lányregénybe.

Egy éve, épp csak megérkeztem újra Krasznodárba, próbáltam elintézni mindent, felvenni a ritmust, főtt a fejem rendesen. Mindamellett, hogy nagyon örültem neki, hogy újra ott vagyok, az a pár nap többnyire az adminisztrációról szólt, és arról, hogy rohangászom A-ból B-be. Maxime még nem érkezett meg, csak két héttel később, így akkor főleg az arabjaimmal bandáztam.

Szeptember 10-én, 15:00 körül elindultam a kedvenc boltomba, hogy az otthonról hozott téliszalámit legyen mire rakni. Az úton visszafelé, amikor épp az élet értelmén merengtem és azon, hogy mennyire szeretem a krasznodári narancssárga naplementét, egy alacsony termetű arab széles vigyorral vette át a szatyraimat; annyira elmerengtem, hogy észre sem vettem Ibrahimot. Kérdezte, mit csinálok. Mondom semmit, igazából, azt tervezem, hogy délután négytől este hétig bámulom a plafont, utána eszem valamit. Ennyi idő alatt oda is értünk a kolihoz, ahol Szonja várt minket, akivel -mivel nem beszélt még oroszul- jelbeszéddel megállapodtunk abban, hogy felviszem a szatyraimat és utána találkozunk Merivel a napos sziget parkban.

16:00 körül indultunk, kicsit sopánkodtak, hogy Merivel meg valami Pavlosszal azt beszélték meg, hogy fél háromkor találkoznak a parkban és mennek biciklizni. De sebaj, felhívták, megváltoztatták a tervet, majd a parkban találkozunk velük, mi is bérelünk egy biciklit és megyünk mindannyian.

17:30 körül már kezdtem kicsit ideges lenni. Nagyon, nagyon szeretem Meri barátnőmet, de a pontosság nem erénye, ha csak 20 percet késik valahonnan, akkor az már olyan, mintha pontosan érkezne. Egy párszor már repülőt is késett le, egyszer 18 órát ült emiatt a genfi repülőtéren. Azon gondolkodtam, vajon fog-e ez valaha változni.

18:00 körül megállapodtunk Brahimmal és Szonjával, hogy inkább induljunk el vissza a koliba, kezd hűvös lenni, és a szúnyog is sok, majd találkozunk ott velük. Emlékszem, ahogy sétáltunk abban a narancssárga naplementében, épp akkor értünk oda a cirkuszi sátor elé, amikor megszólalt Sting Desert Rose című száma. Ők örvendeztek, hogy ismerik az énekest, mondom szép, hogy ismeritek, a világ egyik leghíresebb zenésze...ők mosolyogtak, hogy ja, nem az angolt, hanem a Cheb mamit, ugyanis ő algériai, földijük. Éppen elmulattam ezen a világnézeti különbözőségen, amikor VÉGRE megláttam Meri barátnőmet biciklin, mellette valami srác.

18:20 Némileg kiakadva közöltem, hogy KÉT órája várunk és minden bajom van. Az addig ismeretlen srác, mintha olvasott volna a gondolataimban, elnézést kért és közölte, így ismeretlenül is meghívna egy görögös vacsorára, hogy jóvátegyék a késést, egy kicsit elnézték az időt. Fagyos hangon közöltem "azt látom". Pavlosz nem vette magára, mondván Meri barátja az ő barátja is, még akkor is, ha épp nincs túl rózsás hangulatban. Mielőtt felpattant a biciklire, hogy tovább kerekezzen, lazán odavetette nekem: "ja, Pavlo vagyok. Akkor találkozzunk a Suvlakiban, ott van az egyetem mellett".

20:00 Merivel, Brahimmal és Szonjával ülünk a Suvlakiban, teljesen kifeküdve az orbitális adag szuvlakitól, amit kaptunk. Nekem zsong a fejem attól, hogy az egyik oldalamon franciául a másikon görögül tolják a párbeszéd szekerét. Azóta már megszoktam.

23:30: egy csapat göröggel a vallásról vitatkozunk, és arról, vajon Arisztotelész milyen istenben hitt. Ld. még itt

Aztán a többi már történelem. Pavlóval most itt lakunk Budapesten. Semmi nem ment úgy, mint a karikacsapás, de valahogy minden teljesen pozitívan sült el. Találtunk munkát is, nagyon gyorsan, és elköltöztünk Los Angelesbe, mármint Angyalföldre, Los Angelesnek ő nevezte el, miután megkérdezte, jelent-e valamit a szó.

Elképesztő, hogy egy év telt el azóta. Azt hiszem, ma elmegyünk biciklizni egyet.