Ahogy a híres angol is megírta, vannak utazások, honnan nem tér meg utazó. Vannak olyan egyirányú és visszafordíthatatlan folyamatok, melyek csak egy irányba zajlanak le –a kémia terminus technikusa az irreverzibilitás – természetükből fakadóan ilyenek. A főtt tojásból többé nem lesz nyers, felnőttből többé nem lesz gyerek, az időt nem fordíthatjuk vissza. Ilyen folyamat az is, amikor fél pár zoknik belezuhannak egy átjáróba, ami másik dimenzióba repíti őket, és soha többé nem kerülnek elő.  Amióta az eszemet tudom, tűnnek el fél pár zoknijaim. Szerintem mindenkinek. Olyan azonban még nem fordult elő velem, hogy felbukkant. Csak úgy, váratlanul.

Egy teljes pár fehér zokni. Egy teljes pár fehér zokni, láthatólag már viselték, nem vadi új, de nem is foszlott. Ő bámul ránk immáron kilencedik napja. Először az egyik fele tűnt fel, napokig várakozott a mosógépen –nyilván ő a felderítő- mire feltűnt csillagközi utastársa.

Hárman használjuk ezt a mosógépet, és garantáltan senki más. Ülünk és töprengünk. Nem tudjuk, hogy a közel-keleti válságnak, vagy az ukrajnai konfliktusnak van-e köze a történtekhez.

Ha valakinek valahol hiányzik pont egy ilyen pár zoknija, jelezze; ebben az esetben megtaláltuk a mosógépek közötti féregjárat mindkét végét.

Egyelőre tanakodom, hogy a Science-nek vagy a Nature-nek küldjem el elsőként a megfigyelt jelenség leírását.