A "Volt egyszer egy Vadnyugat" zenéje szólt a liftben, amikor Janával mentünk fel az ötödikre. Ő kiszállt a harmadikon; nem értettem, mi van. Akkor most nem hozzájuk megyünk?  Olyan ijedten magyaráztam neki, hogy "de hát még csak a harmadikon vagyunk" mintha amúgy az életemet veszélyeztette volna a tény, hogy még két emeletet lépcsőzni kell. Aztán elmagyarázta, miközben fuldoklott a röhögéstől; nos a helyzet az, hogy a lift másfél emeletenként áll meg, így ahhoz, hogy az ötödikre jussunk, ami igazából a negyedik, a harmadikon kell kiszállni, majd lesétálni egy fél emeletet.

Sebaj, meg lehet szokni.