Nincs meg. Elveszett. Ülsz, és semmihez nincs kedved. Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtem, mondod, mondom én is. Megkeresni sincs kedved. Azért próbáld, csinálom én is.

Nézz be az ágy alá, lehet, ott bújt el. Nem? Nincs ott. Nyisd ki a szekrényt, nézd meg, hátha a limlom alján megtalálod. Ott sincs. Ej, micsoda jószág ez, fogja magát, elbújik, és aztán keresheted.

Túrj bele a fiókokba. Először azokba, amelyikekben a fontos dolgokat tárolod. Ha lenne eszed, ide tetted volna. De szétszórt vagy, nem ide raktad. Keresd tovább. Most nézd meg azokban a fiókokban, amiket csak ritkán nyitsz ki. Amikben, ha ásol egyre mélyebbre, csak régi, kifogyott töltőtollakat találsz, meg körzőt, aminek hiányzik a hegye, meg grafit sincs benne, üdvözlőkártyákat évtizedekkel ezelőtti karácsonyokról...Lehet, ott meglesz.

Nincs? Na, nézzük, hol lehet még. Kamra van? Nézz be oda. Vedd le egyenként a lekvárokat, nézz be mögéjük. Ott lesz. De ha nincs ott, ne csüggedj! Folytasd. Hová tud elbújni egy ilyen pici de fontos mütyür, őrjítő!

Mindig elkövetem azt a hibát, hogy olyan helyre rakom, ahol majd biztosan meglesz. A kezemben fogom, ránézek egy helyre, odateszem, biztos vagyok benne, hogy amikor szükségem lesz rá, tudni fogom, ott van. Aztán soha többé nem találom meg. Vagy csak hónapok, évek múltán, amikor már nincs is rá szükségem, és amúgy is, valami mást keresek.

De nem, erre mindig szükség lenne, el sem kellett volna rakni. Látod? Letetted egy pillanatra, most meg nem találod. Amikor egyedül voltam egy számomra idegen lakásban Szentpéterváron, és kerestem dolgokat, leültem, és feltettem magamnak a kérdést: ha orosz nyugdíjas lennék, hol tárolnám a cukrot/olajat/hajszárítót? Beleéltem magam az orosz nyugdíjas helyzetébe, akié a lakás volt, és megtaláltam, amit kerestem. Próbáljuk így. Ülj le és képzeld el, hogy valahová eltetted, ha te lennél te, hová raknád?

Biztos el akartad rejteni, nehogy baja essen. Fontos dolog, ha elveszik vagy megsérül, iszonyatosan nehéz újat szerezni. Lehet, ott vana karácsonyfadíszek között! Azokat gondosan elrakja az ember, egyenként becsomagolva őket vattába, papírba, hogy ne sérüljenek, aztán gondosan dobozba teszi őket, és felteszi a legmagasabb polcra. Emlékezz vissza. Múlt karácsonykor még megvolt? Ha igen, tuti, ott lesz a díszek között. Nem, ne várj karácsonyig, nézd meg most.

Találd meg. Elhatároztad, hogy csinálod, és enélkül nem megy? Bajban vagyunk, mirkófiam, te mindig csak azt csinálod, amit nagyon muszáj? Találd meg a motivációdat, sürgősen, mert anélkül sehová nem jutunk!