Szóval. Most csinálok még egy kávét, és leülök, megírom a cikket. Kész a kávé. Odatelepszem a géphez, megnyitom a szerkesztőfelületet, címet adok, a cím mindig könnyű, tudom, mi lesz a címe. Nekilátok, csak előbb megiszom a kávémat, mert ivás közben nehezen koncentrálok, úgyis eltereli a figyelmemet az íz, a kávézásnak meg kell adni a módját. Nahát! Micsoda érdekes cikk, elolvasom, mielőtt belekezdek a sajátomba.
Na jó, elkezdem már, mindjárt, csak előbb beteszek egy mosást. Nahát! De koszos a kád, bepakolom a ruhát, közben nézem, ezt le kell sikálni, mindjárt, csak ezt gyorsan megcsinálom, és leülök írni. Mosás beindítva, kád tiszta, minden oké, kicsit elfáradtam, csinálok egy kávét, utána már tényleg, dolgozom. Hol a tej. Nincs tej? Hogy lehet ez? Kiugrom a boltba, de előbb megnézem, mi nincs még itthon, utána végre nyugalom lesz, leülök írni.
Megvolt a bolt, visszajöttem. Akkor most kipakolom az árut, amit megvásároltam. Ránézek a blogra, minden úgy van, mint eddig. Ránézek az UtazóBázisra, ott is minden ugyanúgy van, mint eddig, persze, mert még nem írtam semmit. De mindjárt nekilátok, most már tényleg, itt van a fejemben, amit írni akarok, csak még gyorsan csinálok egy kávét, megiszom, és nekilátok, kész lesz fél óra alatt.
Túlkávéztam magam, nem jó, már megint remeg a kezem, így nem lehet írni, kimegyek inkább egy kicsit levegőzni. Addig legalább letisztul bennem, mit is akarok ezzel a cikkel, visszajövök, és pikkpakk kész lesz. Csak körbesétálom a házat, az pont elég lesz, ennyi mozgás kell, az ember agya amúgy sem működik, ha egész nap ül.
Na, mostmár késő van, tényleg csinálni kell, mert baj lesz. Kiteregetek gyorsan, és iszom egy kávét, hogy működjön az agyam rendesen, kávé nélkül egyszerűen nem lehet dolgozni. Enni kéne valamit, ma még nem ettem semmit, üres gyomorral lehetetlen gondolkodni, nem jön az ihlet sem, ezt gyorsan megeszem, és leülök dolgozni.
Itt vagyok, csinálom már, írom már, már írtam három bekezdést, mindjárt készen vagyok, akkor most tarthatok szünetet, belevághatok a napi blogbejegyzésembe is, mert megint késő este jutok el oda, hogy írjak, amikor már tompa lesz az agyam, megint elégedetlen leszek magammal és a bejegyzésemmel is. Nem jó ez, a hobbim rovására megy itt minden, kiszúrás.
Elolvasom, amit eddig írtam. Nem jó, így nem mehet ki, teljesen hibás, inkább törlöm. Törlöm. Sokkolódom. Fél napja dolgozom valamin és törlöm? Teljesen hülye ez a nő. Na, Mirkó fiam, szedje össze magát, ebből így sosem lesz cikk, ha ennyire nem tudja beosztani az idejét, menjen dolgozni a gyárba, szalag mellé, ott majd nem kell kávézgatással vesztegetni a drága időt.
Nekilátok. Most már tényleg. Csinálok egy kávét, ránézek a kávéra, ezt már nem kéne meginni, de ha már kész van, mit csináljak vele. Nem számolom, hanyadiknál tartok, pedig kéne. Összezavarodom. Most a blogomat írom, vagy a cikkemet? Összefolyik a kettő, az nem jó, ezek szerint nem tudok ilyet is írni meg olyat is? Dehogynem, jó lesz ez, érdekes lesz, mindkettő jó lesz, csak haladjunk már!
Fázom. Iszom egy jó forró kávét. Nem, nem iszom több kávét, mert így is úgy nézek ki mint egy fülesbagoly, a szemeim legalábbis úgy néznek ki. Csinálok egy feketeteát. Nekiállok írni. Eszembejut, hogyha ennyit kávézom és teázom, meg fognak sárgulni a fogaim, gyorsan keresek házi fogfehérítő praktikákat, közben ideges vagyok, mert még mindig nem azzal foglalkozom, amivel kéne. Idegesen olvasom, hogy a friss eper jó fogfehérítő, vitatkozom a weboldallal, honnan szedjek én novemberben friss epret. Bezárom az oldalt és nagyot sóhajtok.
Eszembejutnak az egyetemi évek, amikor minden ugyanígy zajlott. Ennek az lesz a vége, hogy tíz perc alatt csapom össze azt, amire óráim lettek volna. Nem lesz rossz így sem, tudom. A BA szakdolgozatomat három nap alatt csaptam össze, miért csinálom így, nincs ez így jól. Még így is az évfolyam egyik legjobb dolgozata lett. Mesterképzésen megadtam a módját, hónapokat dolgoztam vele és nem lett jó, legalábbis nem kaptam rá jó jegyet. A mai napig fáj, nincs értelme sokat dolgozni valamivel. A múlton merengek, közben üveges szemmel bámulok a WordPressre, a WordPress szemrehányóan néz rám vissza.
Mirkófiam, maga vagy tanulja meg beosztani az idejét, vagy menjen olyan helyre dolgozni, ahol beosztják maga helyett! Na ugye. Akkor most sipirc cikket írni.