Élem napjaimat, azt hiszem, szeretek itt lenni. A kollégiumi kis barátaim nagyon aranyosak, egészen rendkívüli társaság verődött itt össze, a világ minden szegletéből. A mai napon (kedden, nem tudom, mikor fogom tudni feltölteni a bejegyzést) voltam tüdőszűrésen és vérvételen. Lehet, tanácsos lenne legalább az alapadataimat megjegyeznem oroszul, mert a "Mikor született?" kérdésre azt hiszem, valami olyasmit sikerült válaszolnom, hogy kilencezer nyolcszázhatvanban, nem tudom pontosan. Valami egészen tudományos-fantasztikus időpontot mondhattam, mert inkább elkérték az útlevelemet. A vérvétel életem eddigi legjobbja volt, már ha van ilyen a kategóriában. Szinte nem is éreztem. A felszabadító érzéstől, hogy túl vagyok ezen (nagyjából ettől féltem a legjobban, na meg attól, hogy komplett hülyét csinálok magamból orosz nyelven; a kettő közül az egyik teljesen alaptalannak bizonyult) úgy döntöttem, kitakarítom kis szobácskámat és nagy vagányan megkérdeztem a takarító nénit, hogy hol a keresztül lazac. Szerencsére edzett idegzetű már, reggelenként az amerikai srácokat kérdezi ki az aznapra feladott szavakból, így nem kellett kihívni az ügyeletet, hogy kalcium injekcióval enyhítsék a röhögő görcsöt, amit kapott tőlem. Hát, de olyan egyforma nem, nem mindegy, hogy püliszosz vagy perelaszosz?
Csütörtök: végre megvan a kollégiumi belépő kártyám. Ültem gondnoki szobában, szemben Leninnel, aki Tamara Grigorijevna feje felett lógott, balra a szűzanya, a bútorzat nagyjából a hatvanas évek óta nem változhatott. Tamara Grigorijevna beírt a nagy könyvbe, beragasztotta a fényképemet, lepecsételte a belépőmet, majd nagyon hivatalosan kijelentette „Most már a miénk vagy”. Hát. Akár egy horror film kezdete is lehetett volna ez a jelenet.
Péntek van. Elnézést, hogy hosszan nem jelentkezem, de nagyon pörögnek az események. szerdán két konferencia meghívást kaptam, ma van a határideje a leadásnak…az egyik oké, csak egy absztraktot kell írni, kb. 200 szó, a másik viszont a teljes anyagot kéri…hiába tudom, hogy miről akarok beszélni, bábeli zűrzavar van a fejemben, jelenleg semmilyen nyelven nem tudok.
Szombat…ma a koliban egy török lánytól megtudtam, hogy egész eddigi életemben rosszul pucoltam a gránátalmát, van ennek egy egészen egyszerű módja is. A pétervári konferenciára elküldtem a jelentkezésemet, kiváló lehetőség lesz, ha sikerül, a másik anyagával még küzdök hétfőig, de jelenleg elég kilátástalannak érzem, mindegy, majd máskor.
A wifi még mindig szűkös jószág itt, így képeket még mindig nem tudok prezentálni… Majd, majd. legkésőbb Pétervárról feltöltöm őket (áprilisban megyek ünnepelni az öcsém második szülinapját)
P.S.: a windows 8-ban hol van a pasziánsz???