Az csak egy sorral több, mint Pilinszky-é, nem sok az öt sor. Az a baj az öt sorral, hogy nem tudok öt sorban írni.Korlátnak élem meg, más kapaszkodni tud a korlátba, engem viszont akadályoz. Kiborulok a terjedelmi korlátoktól, de ez legyen az én bajom. Gyakorolni kell, és menni fog.

Mirkófiam, maga azt hiszi, mindent meg tud írni, de megriad attól, ha azt mondják magának, foglalja össze öt-hat sorban. Foglalja össze öt-hat sorban azt, amiről egy órában beszélni fog, és adjon neki egy figyelemfelkeltő címet. Maga meg ül rajta, rágja a körmét, és leírt már huszonnégy oldalt öt sorokban. Akkor gyakorolja, ha ennyire nem megy. Hölgyeim és Uraim, a mai bejegyzésben Mirkófiam ötsorost gyakorol. Figyelemfelkeltő címmel. Összefoglalva a lényeget. Olyan dologról, amiről amúgy egy órát beszélne. Példának vegyük a disszertációját, arról illene tudni beszélni egy órát.

Az én disszertációm nagyon érdekes és fontos

Arról fog szólni, ha egyszer kész lesz, hogy Európa és Oroszország hogyan kapcsolódik egymáshoz. Miért gondolják az oroszok magukról, hogy ők nem Európa, és miért vannak komplexusaik ezzel kapcsolatban? Mikor Szentpétervár az egyik legeurópaibb város és az orosz kultúra az európainak kanonizáltan a része, nem is a része, talán az egyik legfontosabb eleme. Azt szeretném elérni, hogy az orosz-európai kapcsolatok konfliktusmentesedjenek és békében működjünk együtt. Nobel-békedíjat díjat az öltözőmbe várom, magasztos céljaim vannak, szerintem előlegben is megérdemlem.

Nagyon érdekes, Mirkófiam, de ez nem az értékelhető kategória, így nem is nagyon kommentálnám. A címmel  erőlködjön kicsit, mert ez általános iskola hatodik osztályában is elégtelen lenne. És talán több konkrétum jó lenne. És kevesebb rózsaszín felhő. Az nem illik a tudományhoz. Akkor most tegyünk úgy, mintha ez meg se történt volna, kérem még egyszer az első variációt. Amúgy tetszenek a céljai, álmodozó, de az nem katasztrófa. Amit írt, az viszont az.

Az orosz és európai identitás tranzitja: van ilyen?

Dolgozatom célja, hogy megvilágítsam, mi a gyújtópontja annak a konfliktusnak, ami Oroszország és az Európai Unió között feszül. Ezt nevezem én tranzitzónának. Szintekre bontom a témát, a politikai kommunikációról és a kollektív tudattalanról nem érdemes vegyítve beszélni. A színtiszta esszenciája a kérdésre keresett válasznak, úgy gondolom, abban a mezőben helyezkedik el, amit a simmeli idegenségtudat definíciójával tudnék jellemezni, miszerint az Idegen fenoménjének megjelenési formája rendkívüli módon heterogén. Mindenképpen ennek a definíciónak az értelmezési lehetőségeivel kell kezdenünk, ahhoz, hogy megértsük, a látens kollektivitás élménye miért konfliktusos formában manifesztálódik.

Gratulálok Mirkófiam, átesett a ló túloldalára. Ezt most magán kívül senki nem érti, valószínűleg azért, mert ennek nincs értelme. Remélem legalább maga tudja, miről hadovált itt, bár nem vagyok róla meggyőződve. Nem hangzik rosszul, de a helyzet az, hogy a terminus technikus a fent látottakra ez: tudományos bullshit. Egyébként pedig túllépte a megadott terjedelmet. Címmel fejlődik, az is valami. Értékeljük a kis sikereket is. Fusson neki még egyszer.

Orosz és Európai Identitás: Különbségek és Hasonlóságok; Átmenet.

Állítanánk-e Csajkovszkijról, hogy ázsiai? Kételkedik-e abban bárki, hogy Moszkva vagy Szentpétervár európai városok? Nem. Azonban az oroszoknál ez valahogy máshogy alakul; talán a történelemből, talán a hatalmi viszonyokból kifolyólag folymatosan küzdenek önmaguk értelmezésével, ez gyakran megnyilvánul abban, hogy hajlamosak önmagukat alacsonyabb rendűnek beállítani az európaiaknál, ami például a fogyasztási szokásaikban is megnyilvánul. Ugyanakkor azt nehezen viselik, ha identitásukban megsértik őket; fura egyvelege a felsőbbrendűségi érzésnek és a kisebbségi komplexusnak az, amit összefoglalóan orosz identitásnak hívunk.

Na, ez már valami. Kicsit bulváros, a címen még csiszoljunk. Viszont, a  probléma, Mirkófiam, az, hogy ebben semmi konkrétum nincsen. És ez csak a kisebbik gond. A nagyobbik pedig az, hogy az öt sorból négy és fél, az egyetlen mondat. Mire a végére értem, elfelejtettem, mi volt az eleje. Na, szedje össze magát, próbálja még egyszer, már egészen közel jár az igazsághoz! A végén még disszertáció lesz ebből, le a kalappal. Plusz pont, hogy harmadik próbálkozásra rájött, a címben mindent nagybetűvel kéne írni.

Írjon Disszertációt Az, Akinek Hat Anyja Van!

Nem

Tudom

Miről

Írom

Kész.

Nahát! Mirkófiam lázad. Tombolja ki magát, igyon meg egy teát, hallgasson meg egy Leningrád számot, vagy menjen utcaseprőnek, végül is nem kell mindenkinek szociológia PhD-nak lennie. Sértődjön csak meg, vigyázzon, úgy ne maradjon. Viszont, elismerem, kortárs versnek nem is lenne rossz ez az ötsoros. Akkor talán legyen inkább költő-csavargó, ne utcaseprő, nekik korán kell kelniük.

Orosz és Európai Identitás: Különbségek és Hasonlóságok. Átmenet.

Állítanánk-e Csajkovszkijról, hogy ázsiai? Kételkedik-e abban bárki, hogy Moszkva vagy Szentpétervár nem európai városok? Az ország földrajzi és történelmi sajátosságaiból fakadóan mégis kénytelenek vagyunk beszélni arról, hogy az orosz identitás vajon teljesen egybevág-e az európaival. Nem gondolom, hogy lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Azonban látjuk a különbséget, például a fogyasztási szokások vizsgálatánál, az orosz társadalom nagyrésze előnyben részesíti ugyanabban a kategóriában például a francia gyártású terméket, az oroszországban készülttel szemben. Disszertációmban ütköztetem a külső és belső identitás fogalmat: mit gondolnak az oroszok önmagukról és mit gondolnak az európaiak az oroszokról. Tézisem szerint az orosz identitás esszenciája ott található, ahol a két definíció fedi egymást.

No, Mirkófiam megijedt a koránkeléstől, vagy mi a szösz. Ez már valami! Mára békénhagyom magát, látom a fejlődést, igaz, kicsit átlépte a terjedelmi korlátokat. De az tisztán látszik, hogy maga nem reménytelen, még ha annak is képzeli magát. Szedje össze magát és az orosz identitását, nem muszáj a teátrális szenvedő részt választani belőle. A következő lépés az, hogy írja meg a százhúsz oldalt, ha készen áll rá, értesítsen. Szívesen.

Visszavettem a szót. Igazából csak kísérletezni akartam, hogy tudom egy aránylag nagy témának megmutatni egy pici szeletét úgy, hogy figyelemfelkeltő és előremutató legyen, megmutassa az öt sor azt, amiről a tágabb téma szól. Arra nem számítottam, hogy itt valaki Mirkófiamozni fog, aztán a  végén még disszertációt is követel tőlem.

PS.: nincs pszichés problémám, senki ne értesítse a pszichiátriát, hogy disszociatív tudathasadásos beteggel lesz dolguk, szerintem mindenkinek vannak belső párbeszédei, csak nem mindenki írja le.