Ismét régen nem jelentkeztem, elnézést. Hazaértem Krasznodárból, könnyes volt a búcsú, tervezem a hosszabb kifejtést, de nem most, nincs idő, meghalni sincs idő. Kicsit megkönnyítette az elválást, hogy egy kolléga Krasznodárból egy hónapra Budapestre érkezett, tanulmányútra. Irina Vlagyimirovnával sokat sétáltunk, idegen vezettem, megmutattam a várost neki (btw Budapesten turistáskodni jó!). Ezáltal az elmúlt két hetem itthon annyira sűrűre sikeredett, hogy a Nagyszüleimet is csak ma sikerült meglátogatnom, némi fekete ribizli szedés okán (ennek a későbbiekben még jelentősége lesz). Azt sem tudom, hol áll a fejem. Zaklatott idegállapotomnak másik oka, hogy holnap, azaz csütörtökön utazom Pétervárra, az alábbi pontok érintésével: Budapest-Berlin-Helsinki reptér-Helsinki vasútállomás-Szentpétervár vasútállomás. Helsinkiben két órám lesz aközött a pillanat között, hogy a repülőgép landol, és aközött, hogy elindul a vonat a vasútállomásról, szóval úgy döntöttem, nem vesztegetem az időmet poggyászfeladással és várakozással, hogy megkapjam Helsinkiben; kézi poggyásszal utazom. Igen ám, de nem olyan fából vagyok én faragva, hogy két hetet, meg utána még ki tudja mennyit (vannak tervek) egy 10 kilós bőröndnyi cuccal átvészeljek; így aztán kedves barátnőmmel -aki jön utánam Pétervárra- megbeszéltem, hogy az én nagy bőröndömmel és némi nemű cuccommal jön ki utánam, és a kicsivel megy vissza, amivel én megyek ki.  Így nekem most elegendő lesz a kezdeti egy hétre való holmival kiutaznom. Ugyanakkor az idő szorít, és temérdek dolgom van még holnap… figyelem, az itt következő párbeszédet, ami köztem és anyukám között zajlott le ma este, csak az olvassa, aki anno szerette azt a viccet, hogy hány lépésből tudsz betenni egy elefántot a hűtőbe.

Én: Szóval, akkor holnap elmegyek a vízumomért, meg Trusziéért a Bajzába, utána Irina Vlagyimirovnához a Zichybe.

Anyukám: A bőrönddel és a vízumokkal?

Én: Igen.

Anyukám: És utána?

Én: Utána átnézzük a cikkemet, és találkozunk Truszival olyan fél öt körül a Mammutnál. Irina Vlagyimirovna úgyis még szuveníreket akar venni, akkor úgy intézem, hogy arra megyünk. Találkozunk Truszival, odaadjuk a bőröndöt és a vízumot, és megyünk tovább.

Anyukám: És egy órát fogsz bumlizni meg szuveníreket keresgélni a városban a bőrönddel?

Én: Jaj, nem, hát csak felszállunk a 4-6-osra, és pittypakk ott vagyunk a Moszkván.

Anyukám: Jó, de ha már ott vagytok a Zichyben, akkor a vasalót is tegyétek be, amit kölcsön adtál, nehogy ott maradjon. Csak ne felejtsétek kivenni, amikor a Truszinak odaadod a bőröndöt. De figyelj, biztos akarod te ezt? Át a városon a böhöm nagy bőrönddel, utána vissza a Zichybe, aztán tovább a Moszkvára. Ja, amúgy a ribizlit ne felejtsd. Szóval akkor helyesebben: a bőrönddel és a ribizlivel a vízumokért, aztán a bőrönddel és a vasalóval a Moszkvára. Te, mi lenne, ha inkább itt hagynád a bőröndöt és levinném Truszinak én a Délihez?

Én: De mindegy, mert a vízuma mindenképp nálam lesz, találkoznunk kell!

Anyukám: De attól még én levihetem a bőröndöt a Délihez. Figyelj, találkoztok Truszival a Moszkván, odaadod neki a vízumot, utána a Truszi találkozik velem a Déliben és odaadom a bőröndöt. De nekem nyolc.

Én: Jó, mindegy, ne bonyolítsuk, megyek a bőrönddel meg a ribizlivel a Bajzába, utána a Zichybe, a Zichyből a bőrönddel, a vasalóval és Irina Vlagyimirovnával a Moszkvára, kiveszem a vasalót, odaadom a bőröndöt és a vízumot.

Anyukám: És utána?

Én: Arra gondoltam, elmegyünk Irinával vacsorázni, amolyan búcsú vacsira.

Anyukám: És a vasaló? Vagy ő is megy veletek vacsorázni?

Én: Végül is már mindegy, szép társaság leszünk az étteremben, Irina Vlagyimirovna, a vasaló meg én….