Igen, igen, tudom, elmaradásban vagyok. Más mentségem nincs, minthogy annyira gyorsan, annyira természetessé vált az egész közeg, hogy nem tudtam, mit is lenne érdemes megosztani az egészből; a nagy és új dolgok helyét átvették nüanszok, és a kvázi hétköznapiság. Másrészt…