A babonás hétszentségit!
2018. november 13. írta: mirkofiam

A babonás hétszentségit!

Minden napra egy sztori, tizenharmadik

Tizenhárom. Mivel tegnap jósdát akartam nyitni, most végignézem a kellékeimet hozzá. Fekete macskám sajnos nincs, csak egy óriási plüss tigrisem, Szimeon, most kineveztem fekete macskának.

Szeretem azt gondolni magamról, hogy realista vagyok, két lábbal a földön állok. A baj ezzel az, hogy amikor ezt kijelentem, akkor a jelenlévők közül valaki tuti, hogy elröhögi magát. Az egy dolog, hogy a kedvenc állatom az unikornis, és az én univerzumomban a tárgyak beszélnek, és személyiségük van, de szerintem ezzel vagyunk így páran. Viszont a hiedelemvilágom, amit részint a családomtól vettem át, részint magamtól alakítottam ki, megér egy elemzést; ha leírva látom, talán nekem is megfelelőképpen katyvaszos lesz ahhoz, hogy elengedjek bizonyos dolgokat.

Üljünk le az útra!

Semmi különös, ez orosz népszokás. Szjagyem na darosku, ezt mondják. Mielőtt elindulsz hosszabb útra, leülsz egy percre. Mindenki, aki a lakásban van, leül. Nem tudom miért. Ha az oroszokból indulok ki, valószínűleg azért, ha esetleg nem találkoznátok többet, egy utolsó összeülés akkor is legyen. Nagyanyám ezt oda fejlesztette tovább, hogy mindig ki kell takarítani a lakást, indulás előtt. Ha beütne a krach, és nem térne vissza, senki ne gondolja, hogy ebben a lakásban valami trehány lakott. Végül is, fő az optimizmus, a lényeg, hogy úgy készülsz az utazásra, hogy jól fogod magad érezni, de felkészülsz arra is, hogy mi van, ha otthagyod a fogad.

Ha esik az eső, amikor megérkezel...

Akkor anyázol, mert nincs kéznél esernyőd. Ezen kívül ez jó előjel. Ha legközelebb kilépsz a reptérről, leszállsz a buszról, vagy vonatról ott, ahova megérkeztél és a nyakadba szakad az égbolt, gondolj arra, ez annak az előjele, hogy jó helyen vagy és jó időben.

Szemetet kivinni csak világosban

Ez az a szokás, amit a legkevésbé sem tudok elengedni. Olyan mélyen belémivódott, hogy csak akkor viszek ki este szemetet, ha valami nagyon durván bűzölgő dolog került a szemetesbe, például hathetes rohadó hering vagy ilyesmi, szerencsére ez ritkán fordul elő. Kicsit jobban belegondolva, még sose fordult elő. Utánaolvastam a témának, teljesen rossz ez a beidegződés, mert nem az a  lényeg, hogy ne legyen sötét, hanem az, hogy reggel legyen. Mert akkor eltávolítottál az aznapod útjából mindent, ami zavarhat, úgyhogy, emberek, a siker kulcsa az, hogy reggel kivisszük a szemetet!

Könyök

A legnagyobb probléma az ember könyökével és kislábujjával, hogy mindig útban vannak, és hozzácsapódnak ehhez-ahhoz. Kislábujjra vonatkozó babonát nem ismerek, viszont ha a könyökömet beverem, mindig megsimogatom, hogy kedves vendég legyen. Semmi empíria nincs ebben, pedig már annyiszor elterveztem, hogy naplót vezetek arról, hogy ha bevertem a könyökömet és megsimogattam, jön-e váratlan, kedves vendég, ha bevertem és nem simogattam meg, jön-e váratlan, nem kedves vendég, és hányszor jön kedves és nem kedves váratlan vendég, amikor nem vertem be a könyökömet. Ha valószínűségszámítást tanítanék az egyetemen (ennek az esélye pont annyi, mint az, hogy beverem a kislábujjamat a könyökömbe, ennek következtében meglátogat Keanu Reeves) akkor biztos, hogy kiszámoltatnám a hallgatóimmal, beszélhetünk-e statisztikai összefüggésről a könyök és a vendég között.

Kiboruló só

Attól mindig berezelek. Most össze fogunk veszni, jaj, jaj. Elkerülő hadművelet: össze kell veszni azon, hogy már megint felborítottad a sót. A hosszútávú, békés együttélés záloga a kiboruló són való veszekedés.

Összetört pohár

Ami a kétbalkezességem jó jel. Egyszer vettem a bátyámnak egy pohárkészletet. Tél volt, a hó térdig ért, én meg nyolc kiló cuccal vergődtem haza. Irgalmatlan büszke voltam magamra, hogy hazaegyensúlyoztam a négy darab borospoharat is. Erre ő eltört egyet. Azt mondta, jó jel. Erre én azt mondtam, ha ezt előbb tudom, eltörtem volna még útközben, az négyszeres jó jel lenne!

Fekete macska

Mindenki a maga módján értelmezi, én a fekete macskával kapcsolatban szkeptikus vagyok. Van, ahol szerencsét hoz, van, ahol balszerencsét, mások meg hozzátettek olyan kiegészítéseket, hogy ha balról jobbra szalad akkor valami, ha jobbról balra, akkor meg valami más. Sajnos továbbra is gondom van az irányokhoz fűződő jelentésekkel, és egyébként is, mire kitalálom, hogy akkor most ez jó vagy rossz, addigra eltelik a fél életem. Így ezt a babonát hanyagolom, inkább csak megsimogatom az arrajáró cicust.

Pénzt nem adunk sötétben

Mert az rossz célra megy. Egyszer megpróbáltam bejátszani egy közértben, hogy nem fizethetek, mert sötét van; nem jött be a trükk. Baljósabban kellett volna mondani.

Ezen kívül a szivárványt mindig jó jelnek veszem, pókot nem bántok, ha kifordítva veszem fel a pulcsimat, küszöbre állok és ott fordítom meg. De amúgy tényleg, én tényleg kétlábbal a földön állok!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dosvidaniyaanna.blog.hu/api/trackback/id/tr6514370651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása